Egy tárlatvezetés mindig kiváló lehetőség egy új nézőpont megismerésére, az alkotásokban való elmélyülésre. Ez alkalommal iski Kocsis Tibor, Munkácsy Mihály-díjas festőművész, a budapesti VILTIN Galéria alapító tagja és művészeti vezetője lesz segítségünkre, hogy jobban eligazodhassunk „Rend és Káosz” együttállásában.

Elhangzott:

Bóbics Diána: Order and Chaos című kiállításának záró tárlatvezetésén, Ancora Contemporary Gallery, Pécs, a tárlatvezetést tartotta iski Kocsis Tibor Munkácsy-díjas képzőművész, kurátor

A mai tárlatvezetésem szeretném egy rövid művészbemutatással kezdeni, ugyanis ahhoz, hogy közelebb kerüljünk az Order and Chaos, azaz a Rend és a Káosz című kiállítás megértéséhez szükséges a visszatekintés Bóbics Diána eddigi munkájára.

Bóbics, azon generáció kimagasló képviselője, aki jelentős nemzetközi kitekintéssel, megmérettetéssel bizonyította szakmai elkötelezettségét: 2002- től tanulmányokat folytatott az Müncheni Művészeti Akadémián, ahol mesterei: Sean Scully és Gerd Winner voltak, majd dolgozott a nagyhírű németországi ZKM Karlsruhe (Zentrum für Kunst und Medien) intézményében. Majd idehaza is aktív résztvevőjévé vált a képzőművészeti életnek alkotóművészként, valamint a Pécsi Egyetem Művészeti Karának oktatójaként egyaránt.

Művészeti munkájában a képépítés (képtest) alternatív lehetőségeire és a gazdag kortárs festészeti anyaghasználat szintézisére törekszik. Így készít festményeket, rajzokat,  táblaképeket, papír, és filc kollázsokat, objekteket. Praxisában fellelhető az installatív gondolkodás, és az asszociatív, festő szemléletű képtest kiterjesztési szándék. Fest ecsettel, hengerrel, spray-vel, maszkol, készít stencileket, játszik a pozitív és negatív formákkal. Színes-papír, pausz, transzparens, vagy tükör fólia kollázsaiba időnként belevarr. Súlyosabb filc kollázsai átlépik a festészet definitív határait és szobrászati minőségben is tárgyalhatók.

A korai időszakában 2011-12 - ben készített objekteket, amelyek még akkor önálló entitásként, jelentéssel bíró tárgyként „működtek” a térben. Szinte ezzel egy időben elkészítette a „Mutáció” című sorozatát, ahol a Pécsi Galériában rendezett Illuziók-reflexiók című kiállításán szó szerint összeért a keretbe zárt vonal, és a szabad vonal muráliája. Vizuális alkalmazása hasonló volt, mint, ahogy tárlatán most is látjuk. A falon hagyott festői nyomok és az arra applikált objektek esetében. Viszont esztétikai elemzés értelmében mégis más volt, hiszen ez volt a kezdet az alkotó fogalomtárának első szavainak feljegyzése.

„A vonal nem, mint formát határoló körvonal jelenik meg, hanem egy sajátos szabályok szerint felépülő struktúrát ad.” – mondja a művész.

Így megszületett a STRUKTÚRA szó, amely később meghatározó eleme lett a munkájának.

Kovács Attila 1977-ben a Kasseli Documenta katalógusában megjelent írásában, „Az átalakítás elve – a transzformációk elmélete„ című tanulmányában, így foglalja össze a struktúra szó jelentését. A struktúra teljesen más valami, mint a forma: s ≠ f. A struktúra relativízálható, a struktúra maga a nyelv. Nevezzük a struktúrát egyszerűen csak hálónak, amelyet a művész – intuíciója alapján – egy négyzetre, téglalapra építi. A hálóban megjelenő forma Kovácsnál nem más, mint transzformációjának egy-egy szekvenciája. Bóbics alkotói gyakorlata kezdetben ugyanezt követi, majd szabad és asszociatívákban gondolkodó emberi alkata szerint, elkezdi ezt kísérleti mód  használni, azaz hol struktúrában (vonalhálóban) elhelyezi a formát; és annak transzformálása határozza meg a kép dinamikáját. Hol szétválasztja őket és a struktúrát alakítja, gyűri, hajtogatja és emeli a forma szintjére és a kép teste, kép határa válik viszonyítási mezővé.

Szótárának másik kiemelt szava a GESZTUS.

Bóbics gesztusa, expresszív; taktilis minősége az informel festészet nyelvére mutat, így faktúrájában, a nyomhagyás jellegében gazdag, sokrétű, ami a határtalan, experimentális, és rendkívül bátor eszközhasználatából eredeztethető. Dinamikáját a barokk, és a háború utáni absztrakt expresszionizmus, akció alapú gesztusdinamizmusa jellemzik.

2020-21- es kollázs sorozatánál a formázott kép, mint objekt jelenik meg, amelynek a térbeli kiterjesztése ugyanolyan fontos, mint a kvázi képtest áttörése. Az eredendően kétdimenziós tábla határainak, síkjának formázása után a köztes, és a körülötte lévő tér egyaránt része lesz a kiterjesztett képtestnek. Ezen transzformáció egy következetes szakmai programnak egy-egy tételeként, és bizonyitékaként értelmezhető. A program kiemelt része a vonal és a folt viszonyainak térábrázolási, térépítési tényezőinek vizsgálata. Az alternatív, kortársvizsgálódás rámutat a tradicionális térszerkesztési normatívákra, így a perspektíva, és axonometria szerkesztés szabályaira, de keresi azok szabadasszociatív lehetőségeinek kortárs alkalmazási módozatait is, így a nem euklideszi geometria alternatíváit.

Bóbics Diána kitüntetett figyelmének tárgya a szín és azok kontraszthatásainak feltérképezési kísérletei, ezek gyakorlati alkalmazásai a képein és kollázsain, valamint az ezekhez rendeződött árnyékok beemelése a képértelmezés tartományába. Így a legutóbbi időszakában készült filc és nagyméretű színes kartonokból konstruálta háromdimenziós kollázs munkái anyaghasználatukba is nagyfokú alkotói nyitottságról tanúskodnak. Legújabb 2022- es festészeti ciklusában az Osztott képek – ben a hagyományos táblakép négyzetes határait megtartva a belső képszerkezet geometrikus és organikus képépítési szemlélete mentén határozza meg a tábla belső struktúráját. E munkáknál is a vonal és a folt, mint festészeti alap kompozíciós elem alakítja szakmai döntéseit. Gazdag anyaghasználatára jellemző, hogy bátran alkalmaz spray-t és stencilt, valamint maszkolást, de megőrzi a hagyományos ecsetgesztus erejébe vetett hítét is. Stilárisan pop elemeket használó, de az informel festészetre jellemző gazdag anyag, és eszköz használat mentén hozza létre egyedi nyelvezetű absztrakt 21. századi újfestészetét. Művei jelen korunkra tett poszt digitális képzőművészeti reflexiók, melyhez hitelesen társítja személyes viszonyulását, azaz a széles európai kitekintéssel rendelkező közép-keleteurópai identitását és művész/pedagógus társadalmi státuszát.

Struktúra
Gesztus
Forma
Térrajz
Szimmetria
Aszimmetria
Vonal, folt, sáv, pöttyök, gubanc
Érintés (taktilitás), hiba, baleset, se több se kevesebb (Provisional Painting, By Raphael Rubinstein, 2009)
Bátorság, tisztaság

Sejtek, organizmusok, génmódosulások, mutációk
Valóság-illúzió
Köztes lét
Belső pszichés tér atmoszféra

„A „valóságot” regisztrálom és transzponálom festménnyel, rajzzal, grafikával, fotóval, kísérleti videóval. Ezek metszetét próbálom megmutatni, többfajta újrakódolási folyamat során.” – Bóbics Diána

Analógiák:

Magdalena Abakanowicz: A lengyel közvélemény bevonásával abakan-nak nevezett és 1965-ben a São Paolo-i Biennálén bemutatott és nagy sikert aratott művész, munkái, főleg az 1969-es Abakan Red, és Orange nagyméretű vörös, narancs, textiljei gyümölcsmagvakra, virágsziromra vagy női nemiszervhez hasonlíthatók, akár Bóbics itt kiállított szimmetriára épülő textilmunkái.

Keserü Ilona: Bóbics Osztott kép kompozíciói, kötődése a kollázshoz, a textilhez, és karakteres színhasználata, illeszkedik Keserü Ilona művészi megközelítéséhez, hitvallásához, hiszen Bóbics is több alkalommal részt vett a Keserü által alapított és mestertanárként gondozott Színerő pécsi művészeti műhelymunkában.

Sigmar Polke: rétegépítkezés, bár Polke mindig megőrzi figurális művészeti alapállását a rétegépítkezésben, az absztrakt nyomhagyás formavilágából használt elemei, azok illeszkedése, és téralakító tényezőjének dimenziója és Bóbics viszonya a kép hasonló faktorjaihoz markáns rokonságot mutat.

Albert Oehlen 2001-es nagy visszatérése után mutatott anyag és formahasználati bátorsága és Bóbics szinte korlátlan asszociatív műtermi bátorsága szintén rokonságot mutat. Ide emelném még a szintén német Tomma Abts rétegszemléletét, és viszonyát a vonalhoz a sávhoz, valamint az ezekhez rendelt szín-mezőkhöz. Bóbics „popos” festő attitűdje mellet meg kell említsem az op-art iránti érdeklődését, ami tovább nyitja a párhúzam lehetőségét Abts munkái felé.