“Az én munkáim erősen kötődnek egy kisvároshoz, Hajdúszoboszlóhoz, ahol felnőttem. Ha csak tehetem, hazajárok oda a szüleimhez. Ilyenkor a kedvenc elfoglaltságomnak, a sétának is szentelek időt, közben képeket gyűjtök, ezek alapján kezdek el festeni. Sokszor ott, anyuék szoboszlói garázsában dolgozom, mialatt a szüleim vigyáznak a kislányomra. És gyakran hozom Pécsre a sok batyuval együtt a motívumokat, különböző előjelű benyomásokat. Úgy érzem, hogy mindkét város nagyon fontos a számomra, Szoboszló a gyökerek, a család, Pécs a szabadabb szellemi légkör, a kulturális sokszínűség, és a barátságok miatt.

A most bemutatásra kerülő képeim azoknak a privát kerteknek, házaknak, kerítéseknek a tereit jelenítik meg, amelyek környékén gyerek- és ifjúkoromban is gyakran mászkáltam. Egyazon térnek a látványa sokféle jelentésréteget hordoz, mely az idők során mindig változhat a történésektől, a személyes perspektívától és figyelemtől függően. A figyelmem sok év óta ki van hegyezve a magánkertek mikrovilágaira, melyek mindig más és más aspektusaikban mutatkoznak meg. Egyszerre jelenhetnek meg ismerősökhöz, vagy ismeretlenekhez kötődő helyszínekként, ősi, időtlen képekként, előbukkan bennük az idők rétegzettsége, ugyanakkor a jelenünk attribútumaval együtt válnak vibrálóan érdekes terekké a számomra. A kerítésekre, kapukra, homlokzatokra úgy is tekintek, mint a tereket, (történelmi) korszakokat szimbolikusan is elhatároló és összekötő téri szerkezetekre, ahol az életmódhoz, ízléshez kötődő elemek, a reprezentációra és az intimitásra való igény is megnyilvánul.

Korunk különböző problémái, nyugtalanító jelenségei is formát öltenek ezekben a mikroterekben. Festményeimen megjelennek a magánkertekben felállított, tehát a privát szféra légkörébe betörő politikai, vagy vásárlásra, fogyasztásra serkentő óriásplakátok képei. Ugyanígy a klímaváltozás okozta jelenségek (mint az előző nyár kiégett füves tájrészletei), vagy a lebetonozott, szürke „kertek”, amelyek visszaverik a hőséget nyáron és lefojtják a talajt, vagy beton-műfű- fehér díszkavicsos „kertek” a klímaváltozástól forró nyárban „ragyogva”.

A kertek megfigyelése olykor határos a leskelődéssel, de a játékos, szélforgós és napelemmel világító figurás kerteket nézegethetem a kislányommal, akivel a közös séták egyébként is újabb perspektívákat hoztak. Ezek a kis, gyermeklelkű kompozíciók, a szél- és napenergiával működő forgókkal és figurákkal számomra szimbolikusak amellett, hogy a szociografikus érdeklődés is mozgat, amikor ezeket megfigyelem, megfestem. A rögvalóság szülheti a legszebb szimbolikus tartalmakat is: idős, beteg emberek mozgását segítő alkalmatosságok, kerítésen lógó ételhordó, körbe-körbeforgó, a szélnek kitett játékos (persze giccses, de nekem elsősorban játékos) szélkerekek együttese, a mulandóságot, az élet-halál körforgását juttatják eszembe.”