Kanics Dorottya anyagválasztásai széles palettán mozognak. A sokféle összetevő pedig magában hordoz egy olyan elementáris erőt, amelyek ösztönösen alakítják egymást a különbözőségeik révén, a művészt, mint médiumot használva eszközként. Kölcsönhatások, kérdések és válaszok, kísérletek örömei és csalódásai építik az utat az ismeretlenbe. Csodálattal figyeli gyermekei felszabadult vonalvezetési kísérleteit, amelyeket kölcsönvesz, továbbgondol, hogy ezeknek az ösztönös formáknak a dinamikájával haladjon tovább. Az absztrakciónak jellemezhető munkamódszer mellett sokszor előfordul, hogy megragadja egy tér, egy épület, vagy személy, esetleg egy sajtóhír, és az adja az aktuális mű témáját. Ezért van, hogy a pontosságra törekszik, de van, hogy, az érzések és torzulások adják vissza az adott téma hangulatát.

Kanics Dorottya úgy gondolja, hogy a művészetnek bele kell szivárognia az életbe, nem különülhet el. A kreativitás csíráit el kell ültetni az élet legkülönfélébb területein. Céljai között szerepel még a művészet kapcsolatteremtő, gondolatformáló, változást előidéző erejének kamatoztatása. Gyakran dolgozik közösségi és társadalmilag elkötelezett művészeti projektekben.